2007. augusztus 20., hétfő

Mit is pontozunk?


Sajnos akármennyire is igyekszünk, pontozni mindig csak az egyszeri élményt tudjuk, sohasem az éttermet magát. Egy étteremben többnyire sokan dolgoznak, mi azonban közülük csak néhánnyal találkozunk. Az egyik kukta által előkészített alapanyagból az egyik szakács főztjét hozza ki számunkra az egyik pincér. Az így szerzett tapasztalat nem mond semmit egy másik kukta, egy másik szakács vagy egy másik pincér munkájáról.

Továbbá a személyzet is emberekből áll, akiknek hol jobb, hol rosszabb formájukban vannak, mi több: lehetnek betegek, lehetnek indiszponáltak, gyászolhatnak, tölthetik a felmondási idejük utolsó napját stb. Tehát ugyanaz az ember is produkálhat egyik nap briliáns teljesítményt, a következő nap pedig elfogadhatatlant.

Az időpont sem mellékes. Csaknem minden étteremben szolgálnak fel készételeket. A készétel attól kész, hogy nyitásra elkészül, aztán zárásig azt szolgálják fel – szemben a frissensültekkel. Egy délelőtt 11-kor főzött marhapörköltnek vélhetőleg a leggondosabb kezelés mellett is más az íze déli 12-kor mint este 10-kor. Hasonló a helyzet a mosdó tisztaságával is. Egy felháborítóan mocskos vécé nem feltétlenül a takarító személyzet munkájáról árulkodik: lehet, hogy csak az előző vendégről, és ha tíz perccel előbb vagy később tesszük tiszteletünket a mellékhelyiségben, adott esetben csillogna-villogna minden.

Tehát a számok értékelésénél fontos szem előtt tartani, hogy amit pontozunk, az soha nem az „absztrakt étterem”, hanem csupán a mi egyszeri élményünk: egy bizonyos időpontban, bizonyos ételek fogyasztásával, a személyzet bizonyos tagjaival való találkozás során.

Nincsenek megjegyzések: