Faktorsúly: 2
Nem vitás, hogy a pukkanós sült kolbász papírtálcáról a legfinomabb (szigorúan állva fogyasztva). E speciális esetet leszámítva azonban a tálalás nem elhanyagolható része az étkezés egészének.
Az első kérdés, hogy egyáltalán mire tálalják föl az ételt: vagyis az asztal, a terítés milyensége. Bizonyos helyeken adekvát a terítő nélküli, gyalulatlan faasztal. A legtöbb esetben azonban elvárható a tiszta (nem műanyag) terítő. Bisztrótól fölfelé a műanyag vagy papír tányéralátét is kínos: a vendég elvárhatja, hogy a pénzéért nyugodt lélekkel leehesse az abroszt. Egy elegánsan megterített asztal kedves a szemnek, de jogos elvárás, hogy a vendégnek ne az órákkal ezelőtt felhelyezett (és vélhetőleg beporosodott) terítékből kelljen fogyasztania. Ha az evőeszköz nincs az asztalon, mire az ételt kihozzák, az mindennek a teteje. Ugyancsak nem jó pont, ha a vendégnek kell szólni só- és borstartóért, szalvétáért vagy fogpiszkálóért. Nüansz, de fontos: formatervezett világunkban is hasznos, ha a só-, bors- és paprikaszóróról kiderül, hogy melyik micsoda (anélkül, hogy a vendég a tenyerébe szórva legyen kénytelen kipróbálni.)
Ami konkrétan a tálalást illeti: nem hátrány, ha a tányérok, poharak, evőeszközök tiszták. Másrészt egy ételt lehet gusztusosan és/vagy fantáziadúsan tálalni, illetve gusztustalanul és/vagy unalmasan. A második legkiábrándítóbb megoldás, ha az aránylag kis adag étel szinte eltűnik egy hatalmas tányér közepén. Az első (a mi osztályozásunkban legalábbis) a szárított petrezselyemmel dekorált tányér. (Ennek terítésbeli megfelelője a művirág.) Egy fokkal jobb, ha a tálalás gusztusos is, ötletes is – de oly mértékben ötletes, hogy az ételtől nem lehet hozzáférni a körethez (vagy fordítva), csak úgy, ha a vendég első dolga, hogy szétbarmolja az egész tányért.
Plusz pont járhat a következőkért:
Pontlevonás járhat a következőkért:
2007. augusztus 28., kedd
Tálalás
dátum:
11:48
Címkék: 00 Szempontok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése