Faktorsúly: 3
A számlázás legfontosabb szempontja, hogy stimmeljen. Erre több szót kár is vesztegetni. A másik szempont, hogy amit kapunk, az valóban számla legyen: szerepeljen rajta a cég neve, székhelye, adószáma, a számla sorszáma (vagyis kiderüljön, hogy a számlának létezik másodpéldánya is; gépi számlánál ez elvileg egyértelmű). Tehát ha a pincér kihoz egy cetlit, amire rá vannak firkálva az ételnevek és a hozzájuk tartozó árak, az nem számla, hiszen egy cetlinek a könyvelésben nincs nyoma. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az általunk (elvileg a költségvetés felé) kifizetett áfából nem nekünk lesz majd autópályánk (hanem mondjuk az étterem személyzetének lesz majd autója).
A számlának kifejezett érdeme (és a számítógépek korszakában nem túl bonyolult ennek megvalósítása), ha nem az szerepel rajta, hogy „étel” meg „ital” vagy „GYŰJTŐ I.” és „GYŰJTŐ II.” – hanem beazonosíthatóan és visszaellenőrizhetően szerepelnek a fogyasztott ételek és italok, lehetőleg a fogyasztás sorrendjében. Ugyanakkor az elegáns, logóval ellátott, számítógéppel készült tételes lsita se tévesszen meg: a fenti kellékek hiányában ez sem tekinthető számlának.
Teljesen más szempont, de ugyancsak lényeges, hogy a számla valamilyen módon a vendéghez kerül. Ennek legotrombább módja, amikor a pincér az asztalhoz lép, és fennhangon közli a végösszeget (ami azért elég kellemetlen lehet, ha valaki épp meghívni szándékozik a másikat). Roppant kellemetlen tud lenni az is, ha a pincér nem tud (vagy nem hajlandó) többfelé számlázni.
A legelegánsabb megoldás természetesen az, ha a pincér egy „Parancsoljon!” kíséretében átnyújtja a számlát kérő vendégnek a számlát tartalmazó, átlátszatlan mappát.
Plusz pont járhat a következőkért:
Pontlevonás járhat a következőkért:
2007. augusztus 28., kedd
Számlázás
dátum:
13:29
Címkék: 00 Szempontok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése